Az elmúlt két év sokunk számára volt tele krízishelyzetekkel, melyek mindannyiunkra másként hatottak, máshogy dolgoztuk fel őket. Ami viszont közös, hogy az elhúzódó lezárások hatására mindannyiunk élettere lecsökkent, és a társas kapcsolataink is beszűkültek. Ugyan jelenleg már szabadabban létezhetünk, de sokáig nem hallgattuk a pletykákat a fodrásznál, nem tárgyaltuk ki az aktuális helyzetet a kávézóban félismerősökkel, nem forgattuk közösen a szemeinket a játszótereken a szülőkkel a szemét és cigicsikkek miatt. Azt viszont tudtad, hogy ezek a felületesnek tűnő kapcsolatok még a pszichológusok szerint is többet jelentenek annál, mint ahogy elsőre tűnhet?
Puskáztál már valaha? Beírtál olyat az életrajzodba, ami nem volt teljesen igaz? Szóltál az eladónak, ha véletlenül többet adott vissza a kelleténél? Bizony, nem...
Néztél már fel az égbolt egy csillagfényes nyáréjszakán, csodálva az égitesteket? Parányinak, esendőnek érezhetted ekkor magad. De mindezen a csodálaton kívül mi közöd lehet...
