Az elmúlt két év sokunk számára volt tele krízishelyzetekkel, melyek mindannyiunkra másként hatottak, máshogy dolgoztuk fel őket. Ami viszont közös, hogy az elhúzódó lezárások hatására mindannyiunk élettere lecsökkent, és a társas kapcsolataink is beszűkültek. Ugyan jelenleg már szabadabban létezhetünk, de sokáig nem hallgattuk a pletykákat a fodrásznál, nem tárgyaltuk ki az aktuális helyzetet a kávézóban félismerősökkel, nem forgattuk közösen a szemeinket a játszótereken a szülőkkel a szemét és cigicsikkek miatt. Azt viszont tudtad, hogy ezek a felületesnek tűnő kapcsolatok még a pszichológusok szerint is többet jelentenek annál, mint ahogy elsőre tűnhet?
Az ember, mióta csak ember, minduntalan belenyúl a környezetébe, és saját kénye-kedve szerint alakítja azt. Csakhogy mindez szinte sosem marad előre nem látott következmények...
Mit gondolsz, milyen a világ, amelyben élsz? Elkeserítő? Kiábrándító? Esetleg egyenesen élhetetlen? Minden csak rosszabb és rosszabb lesz? Pedig sok tekintetben épphogy egyre jobb...
